Egy amatőr sárkányhajó csapat élményei és fantasztikus eredménye Hong Kongban... - Sárkányhajó Fesztiválok | www.sarkanyhajo.hu
Kép 1
Kép 2
Kép 3
Kép 4
Kép 5
 

 

VOGALONGA - Fesztivál Olaszországban
Velence, Olaszország
2022 ben is:)

SÁRKÁNYHAJÓ FESZTIVÁLOK 2022

11. Hosszú Távú Sárkányhajó Magyar Bajnokság, Egyetemi Regatta 2022/1
Baja, Petőfi - sziget
2022. május 21.

18. Győri Nebuló Kupa és Egyetemi Regatta 2022/2 (Győri Egyetemi Sárkányhajó Magyar Bajnokság, MEFOB - első forduló)
Győr, Aranypart II, Mosoni - Duna
2022. május 27.

18. Győri Sárkányhajó Fesztivál
Győr, Aranypart II, Mosoni - Duna
2022. május 28.

8. 10 személyes Magyar Bajnokság, Szabadidős Magyar Bajnokság, Egyetemi Regatta 2022/3
Fadd - Dombori, Holt Duna
2022. június 11-12.

9. Szombethelyi Sárkányhajó Fesztivál
Szombathely, Csónakázó tó
2022. augusztus 5 - 6.

20. Sárkányhajó Magyar Bajnokság, Szabadidős Magyar Bajnokság
Fadd - Dombori, Holt Duna
2022. szeptember 16-18.

17. Székesfehérvári Nebuló Kupa és Egyetemi Regatta 2022/4 (Székesfehérvári Egyetemi Sárkányhajó Magyar Bajnokság, MEFOB - második forduló)
Székesfehérvár, Csónakázó tó
2022. szeptember 23.

17. Székesfehérvári Sárkányhajó Fesztivál
Székesfehérvár, Csónakázó tó
2022. szeptember 24.

[ bővebben... ]

 

 

 


Egy amatőr sárkányhajó csapat élményei és fantasztikus eredménye Hong Kongban...

(2012. augusztus 20.)

Előzmények

2011. október: Az utolsó vacsora- szezonzáró bankett

Az ötlet felvetésétől a megvalósításig.

2011. október végén csapatunk megtartotta az immár hagyománnyá vált évadzáró vacsorát.

A jó hangulatban telt esemény vége felé közeledve, edzőnk ismertette a következő évi versenyzési terveket, és felvetődött a nemzetközi versenyeken való részvételünk lehetősége. Első hallásra elérhetetlen vágyálomnak tűnt egy világbajnokságra való kijutás, többen csak mosolyogtunk rajta csendesen.

Edzőnk azonban nem hagyta ennyiben a dolgot, időt és energiát nem sajnálva, minden versenyzővel négyszemközt beszélgetett el az elképzeléseiről. Hamarosan megszületett az elhatározás a versenyen való részvételünkről.

Megkezdődött a kemény felkészülési időszak. Önsanyargató edzések a jéghideg tanmedencében és a konditeremben, ahol 50 évvel ezelőtt megállt az idő. Csoportos izzadás a tornateremben, szombat délelőttönként pedig hóban-sárban futás a Normafánál.

Májustól fokozódott a terhelés, extra edzésnapok és egy 3 napos győri edzőtábor beiktatásával. Minden péntek délután fél 5-kor indulás Győrbe, hogy együtt tudjon edzeni a csapat, majd fáradtan, de jókedvűen éjféltájban már haza is értünk.

Ebben a néhány hónapban a felkészülésről szólt az életünk, pénzt, szabadidőt nem kímélve, családot és barátokat háttérbe szorítva. Csak egyetlen cél lebegett a szemünk előtt, úgy szerepelni ezen a világbajnokságon, hogy emelt fővel, büszkén térhessünk haza.

1.     nap 2012. 01-02.

Vidám érkezés és hideg zuhany - apró tévedéssel.

Tizenhat óra fárasztó repülés után megérkezett a csapat első része Hong Kongba. A repülőtéren mosolygós sárga emberek – narancssárga pólóban – hajlongva vártak bennünket, a csapatnevünket hirdető táblát emelgetve magasra. Nem csak azért éreztük magunkat nagy embereknek, mert mindenkinél egy fejjel magasabbak voltunk, hanem mert különleges bánásmódban részesítettek minket, míg keresztülvezettek a VIP sorban az útlevélvizsgálaton egészen a transzfer buszig, ahol mosolyogva és integetve várták meg, amíg a busz elindul velünk.

A klimatizált panorámás buszban nem győztük kattogtatni a fényképezőgépeinket, az elénk táruló hihetetlen látvány minden részletét meg akartuk örökíteni. Hatalmas felhőkarcolók, tenger, hegyek és csodálatos növényvilág képei váltakoztak az elsuhanó tájon.

Negyvenöt perc utazás után megérkeztünk egy szállóhoz, ahol a sofőr készségesen kipakolta a bőröndjeinket és mosolyogva távozott. A recepción kedvesen fogadtak, érdeklődtek, hogy mi vagyunk-e a török csoport, akiket vártak. Nem akadtak fenn az apró különbségen, hogy mi magyarok vagyunk, néhány telefonhívás és 40 perc várakozás után megkaptuk a kulcskártyáinkat.

Meglátva a szobáinkat és a folyosón a lábaival égnek meredő méretes csótányt, arcunkra fagyott a mosoly, de győzött a fáradtság és a zuhanyzás utáni vágyakozás. Felfrissülve levonultunk a toronyépület aljában található recepcióra, hogy a megbeszéltek szerint találkozzunk az edzőnkkel, aki már két nappal előbb megérkezett a helyszínre.

Néhány perces várakozás után kezdett gyanússá válni a dolog – talán nem a megfelelő szálláson vagyunk. Telefonos segítséget kértünk Pétertől, és hamar kiderült, hogy az épületegyüttes másik tornyában foglaltuk el a törökök szobáit. Meglátva a minőségbeli különbséget a saját szállásunkon, rekord sebesség alatt dobáltuk vissza ruháinkat a bőröndökbe és mosolyogva távoztunk.

Az apró közjáték után első utunk a verseny helyszínére vezetett, ahol szemügyre vettük a pályát, a hajókat és megcsodáltuk a Viktória öblöt.

2.     nap 2012. 07. 03.

Városnézés lapátokkal és hullámlovaglás a tengeren.

Reggeli után csoportos városnézésre indultunk, áthajókázva Hong Kong szigetére. Siklóval mentünk fel a nevezetes Victoria Peak kilátóba, ahonnan a város hihetetlen látványa tárult a szemünk elé, felhőkarcolók, szigetek, hegyek, tenger, és a legfontosabb elem: a tengeren kijelölt versenypálya.

A lapátjainkat szorosan markolva gyalogosan indultunk lefele a kilátóból a kikötőbe egy dzsungelszerű ösvényen, majd keresztülvágva a nyüzsgő városon. Nem a lapátok megsétáltatása volt az elsődleges cél, de tekintettel a nagy távolságokra, így tűnt ésszerűnek, mert a verseny szervezői a késő délutáni órákban lehetőséget biztosítottak számunkra egy órás edzésre az öbölben. Nagy feltűnést keltettünk a hegyen a lapátjainkkal, többen megszólítottak, hogy kicsit messze van a víz és csak holnap kezdődik a verseny, de legalább így a fotókon is jól mutat a csapat.

Habár a versenyzőink egy része csak az esti órákban érkezett, azért megtartottuk nélkülük edzésünket a tengeren. Eleinte a túlélésért küzdöttünk, a hajó minden irányban imbolygott alattunk a hullámzó vízen, időnként átcsaptak a hullámok a koszorúléc felett. Ilyen körülmények között nem egyszerű ritmusban maradni úgy, hogy még a vizet is elérje a lapát minden húzásnál. Igaz, a legénység többsége evezett már tengeren, és a felkészülés során több alkalommal edzettünk a Dunán is tolóhajókkal versengve, de ezek a hullámok megdöbbentőek és egyben lenyűgözőek voltak.

Negyven perc elteltével kezdtünk ráérezni a ritmusra, és már egyre jobban ki is tudtuk támasztani magunkat a hajóban.

Csapatunk többi tagjának nem volt olyan szerencsében része, hogy transzfer várja őket a repülőtéren, cserében viszont a menetrendszerinti járattal közvetlenül a megfelelő szállásra érkeztek.

Egy közös vacsora után megejtettük az első csapatmegbeszélést, majd mindenki nyugovóra tért.

        3.    nap 2012. 07. 04.

Az óriás ülő Buddha megcsodálása, a verseny nyitó ünnepsége, fesztiválozás helyett kötelező pihenés.

Kora reggel egy közös edzéssel kezdtük a napot. Szállásunkról elfutva egy közeli térre, 90 százalékos páratartalom mellett, durván egy órás, izzasztó gimnasztikát követően tértünk vissza szobáinkba, hogy egy frissítő zuhany után ismét embernek érezhessük magunkat.

Reggeli közben megbeszéltük a napi programot, majd a hihetetlenül jól működő tömegközlekedési hálózaton keresztül, közel másfél óra alatt, egy lanovkával feljutottunk a híres Buddha szoborhoz. A remekmű 400 méter magasan ül a hegy tetején, a felvonóból kiszállva még 200 lépcsőfok vezet a 22 m magas bronzszobor talapzatához. A Buddha szomszédságában áll a Po Lin kolostor, ahol megcsodáltuk az ember nagyságú füstölőket is, melyeknek illata az egész teret elárasztotta.

A csapat itt kettévált, mert néhányan meg akarták nézni a versenypályán ekkor kezdődő 2000 méteres futamokat, a többiek pedig folytatták a túrát.

Este mindannyian találkoztunk a megnyitó ünnepségen, ahol a szervezők és a szponzorok köszöntötték a versenyzőket, majd színes sárkány jelmezekbe bújt táncosok dobok ritmusára rituális táncot lejtettek. A ceremónia részeként a szervezők megfestették a sárkányok szemét, majd a tarka figurák körbe táncolták a teret, magukkal ragadva a vidáman ünneplő versenyzőket és nézőket.

A sárkányok levonulása után belecsaptak a húrokba a zenészek, kezdődött a sörfesztivál. Az első korsó sör elfogyasztása után azonban edzői utasításra el kellett hagynunk a teret, hogy mielőbb a szállásra érve legyen időnk rápihenni a következő nap kezdődő első versenyzésünkre.

          4.   nap 2012. 07. 05.

200 mPremier Mix kishajós versenyszám, könnyek és drámai pillanatok a pályán.

A korai kelés és a közösen elfogyasztott kínai specialitások után teljes menetfelszerelésben indultunk el a versenypályára. A hallban még egy utolsó ellenőrzés, megvan-e mindenkinek a fehér pólója, fekete nadrágja, lapátja és akkreditációs kártyája.

A pálya közelében csapatsátrakat állítottak fel a szervezők, melynek keresgélésével nem sok időt töltöttünk, helyette inkább honfoglalást hajtottunk végre a célvonal közelében lévő fedett tribünön.

Már a bemelegítésünkkel is feltűnést keltettünk, a miénk volt az egyik legszebb mez, körülöttünk a nézők fotóztak és videóztak, majd mielőtt elindultunk a beszálláshoz, többen kérték, hogy mellénk állhassanak egy-egy fotó erejéig.

Az első futam előtt már mindannyian nagyon izgultunk, mert döbbenten néztük végig a sorozatos baleseteket, hajók ütköztek, letértek a kijelölt pályákról, volt néhány borulás is. Igaz megnyugtató volt látni, hogy a mentést milyen szervezetten és gyorsan hajtották végre, de egyikünk sem szeretett volna részt venni egy ilyen balesetben.

Ebben a versenyszámban 11 nemzet összesen 23 csapatot indított el. A beszállás elég körülményesen ment, 45-50 percet várakoztak a csapatok a meleg párás időben, mely már önmagában is kihívás volt. A vízre szállást követően azonban már nem jutott idő bemelegítésre, hangos ordítással és sípolással terelték a csapatokat a rajtvonalhoz. Rövid igazgatás után felhangzottak a vezényszavak, majd eldördült a rajtot jelző lövés.

Az előfutamunkból harmadikként értünk célba, ezzel bekerülve a középfutamba. Az eredmény kijelzése egy egyszerű táblán, papír alapon történt, mely megnehezítette a tájékozódást, de mire a táblához értünk már örömmel láttuk, hogy összesítésben a negyedik legjobb idővel jutottunk tovább.

Két órás várakozás után újból átmozgattuk magunkat, és felvonultunk a középfutam beszállásához. Ekkor már tudtuk, hogy hosszú lesz a várakozás, folyamatosan mozognunk és innunk kellett a beszállás előtt. Versenytársainknak feltűnt, hogy a mi dobosunk lényegesen kisebb, többen odajöttek megkérdezni mennyi idős a kislány, és nem akarták elhinni, hogy tényleg ő szokott dobolni.

A rajtvonalban állva hallottuk, hogy nekünk kiabál valamit a versenybíró, de a meglehetősen rossz hangosítás miatt nem értettük, mi a problémájuk. Idegtépő pillanatok voltak, mikor odajött motorcsónakkal a hajónkhoz, és közölte, hogy van egy kötél a hajó orránál a vízben, melyet a rajt pillanatáig fognia kell a dobosnak. A nyolc éves kislány pánikba esett, hogyan fog egyszerre kapaszkodni a hullámzó vízen, fogni a dobverőt és a kötelet is. Idő már nem volt elmagyarázni a teendőket, pattanásig feszültek az idegeink, alig hogy megfogta a szóban forgó kötelet, már el is lőtték a rajtot. A kötél a hajó bal oldalán esett a vízbe, a stroke első húzására beleakadt a lapát, majd a másodiknál rá is tekeredett, ezzel majdnem kiverte a második padon ülő csapattársunk kezéből is a lapátot. Másodperc töredéke alatt kellett dönteni, elengedi a lapátot, vagy megkockáztat egy komolyabb balesetet. Szerencsére az első verziót választotta, így 9 evezőssel teljes dühből hajtottunk tovább, és magunk is csodálkozva láttuk, hogy még a közjáték után is negyedikként sikerült célba érnünk. Ezzel azonban sajnos már nem jutottunk be az „A” döntőbe. Estére már jelentős csúszás volt a tervezett időpontokhoz képet, ezért a szervezők úgy döntöttek, a „B” döntőket nem tartják meg. Így az elért időeredmények alapján, az első versenynapunkon a 23 induló csapat között összesítésben a 11. helyen végeztünk.

Csalódottan és nagyon fáradtan tértünk vissza a szállásra. Értetlenül álltunk a történtek előtt, ha szabály írja elő a kötél fogását, akkor az előfutamban miért nem szóltak, ha viszont ez nincsen leírva, akkor miért fenyegettek 2 másodperc büntető idővel.

Egyértelmű választ az egész versenyzés alatt nem kaptunk erre a kardinális kérdésre. Az első versenynap eseményeinek kiértékelése után az edzőnk, meghallgatva a csapat véleményét és konzultálva a kislány szüleivel úgy döntött, nem teszi ki ifjú dobosunkat ennek a stressznek, és a továbbiakban egyik csapattársunk tölti majd be ezt a fontos szerepet.

5.     nap. 2012. 07. 06.

200 m  Premier Open kishajós versenyszám – a boatmarshall végzetes tévedése.

A reggeli indulás már rutinszerűen zajlott, vagy legalábbis úgy gondoltuk, már mindent tökéletesen tudunk. A versenypályán aztán konstatáltuk, hogy egyik társunk a fehér mez helyett a feketét hozta, de szerencsére valakinél kettő is volt, így elintéztük egy mosollyal, ezzel is oldódott egy kicsit az előző napi események okozta feszültség.

A csapat viszonylag higgadtan sorakozott fel az előfutamhoz, azonban nem sikerült mindent kiadni magunkból (ötödikként értünk célba), így egy második reményfutamban is helyt kellett állnunk.

Miután bejutottunk a középdöntőbe, már mindenki higgadtan koncentrált az előttünk álló futamra. A beszálláshoz felsorakoztunk a boatmarshall előtt, és türelmesen vártuk, hogy szólítsanak. Nem lévén digitális kijelző és a versenypálya egész területére kiterjedő kihangosítás, csak a kapuban álló boatmarshall hívására tudtunk hagyatkozni, aki időnként elfelejtett lapozni a manuális kijelző tábláján.

Gyanúsan sok idő telt már el, amikor ismét megkérdezte a csapatkapitányunk, mikor fogják már a magyar legénységet behívni. Ekkor a fiatalember megnézte a papírjait, és széles mosollyal az arcán közölte, hogy elnézte, a mi futamunk már le is ment.

A csapat döbbenettel és dühödten vonult vissza a táborhelyünkre, az edzőnk pedig felment a toronyba tisztázni a helyzetet és egy újabb lehetőséget kérni a versenyzésre. A rendezők sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt, és lehetőséget adtak egy következő futamban való elinduláshoz, aminek az időeredménye számított bele a végső rangsorba.

Vegyes érzelmekkel indultunk el ebben a futamban, de nem futamodtunk meg és kiálltunk, hogy megvédjük a becsületünket. Végül az ebben a futamban elindult 25 csapat között a 13. helyezést szereztük meg.

Visszaérve a szállásra kiértékeltük a második versenynap eseményeit, mindenki kellőképpen felpörgette magát majd nyugovóra tértünk.

6.     nap 2012. 07. 07.

500 mPremier Mix - kárpótlás az előző két nap megpróbáltatásaiért.

12 nemzet összesen 24 csapatot indított ebben a versenyszámban

Mint azt tudjuk a középiskolás fizika tanulmányainkból, az energia nem vész el, csak átalakul. Csapatunknál is beigazolódott ez a tétel a 3. versenynapon.

Már a reggelit követő elindulásnál érezhető volt, hogy mindenki kipihenten ébredt, száz százalékosan koncentrált, pontosak és precízek voltunk. Talán soha nem volt még annyira egységes és összetartó a csapatunk, mint ezen a reggelen.

Másodpercre pontosan értünk a találkozó helyszínére, senki semmit nem felejtett a szálláson, vidámak voltunk, tele energiával és bizonyítási vággyal.

Az előfutamunkat félhajónyi különbséggel könnyedén nyertük, így hatalmas önbizalommal vártuk a középfutamot.

Várakozás közben odafigyeltünk a megfelelő energia- és folyadékbevitelre, és jókedvűen fogadtuk a nekünk szurkoló közönség bíztatásait.

A középfutamban nagy csatát vívtunk az orosz Vladivostok Tigers csapatával, de végül másodikként értünk célba, összesítésben pedig a negyedik legjobb eredménnyel jutottunk be a döntőbe.

Fantasztikus élményt jelentett ott állni a legjobb hat csapat között egy ilyen rangos versenyen.

A döntőben az első két hajó mögött a harmadik helyért folytattunk ádáz küzdelmet, fej-fej mellett haladtunk végig, a cél pillanatában azonban, az előző futamban legyőzött Dubai csapata egy sárkányfognyival előrébb volt nálunk, így a negyedik helyen végeztünk.

Jókedvűen és elégedetten vonultunk haza, és az edzői utasítás ellenére ezen az estén egy kicsit tovább tartott a közösségi csapatépítő program, melynek keretében ellátogattunk a nevezetes éjszakai piacra.

             7.     nap 2012. 07. 08.

500 mPremier Open kishajós versenyszám – a tisztán fiúkból álló csapatok után miénk volt a legjobb vegyes csapat. Záró ünnepség és mezcsere.

Megszabadulva minden stressztől, még mindig az előző nap sikerélményével telve vonultunk ki a versenypályára. Már az első futamunk előtt sorban jöttek hozzánk más csapatok versenyzői, velünk szerettek volna a legtöbben mezt cserélni. Mindenkit megnyugtattunk, hogy lesz rá alkalom az utolsó futamot követően vagy akár a záró bulin is, addig elégedjenek meg a közös fotókkal.

Az előfutamban felsorakozva nyugtáztuk, hogy előfordul a miénken kívül is olyan csapatösszeállítás, ahol nem csak fiúk ülnek a hajóban. Nálunk minden futamban 2-3 lány evezett, váltogatva egymást a futamok között.

Néhány fiú csapatot is magunk mögött hagyva az előfutamunkból másodikként jutottunk a középdöntőbe, ahol már élesedett a küzdelem, és elfogytak a vegyes összeállítású csapatok. Harmadikként értünk célba, mellyel a „B” döntőbe kerültünk. Edzőnk ekkor szavazásra bocsátotta a kérdést a legjobb csapatösszeállítás érdekében, hogy mi a célunk ebben az utolsó futamban. Egyhangúan úgy döntöttünk, utolsó csepp erőnkig akarunk küzdeni. A bevonulásnál döbbenten néztek a versenytársaink, egyedül a mi hajónkban evezett 3 lány. A közönség hatalmas ovációval ünnepelte helytállásunkat, mikor a kivetítőn közelről mutatták negyedikként célba érkező csapatunkat, mellyel összesítésben az elindult 25 csapat között megszereztük ebben a versenyszámban is a 11. helyezést.

Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak a versenyzés során, és örömmel nyugtáztuk, hogy a kitűzött célt, miszerint a középmezőnybe szeretnénk bekerülni, maradéktalanul sikerült teljesítenünk.

A csapat 2010-ben kezdett együtt evezni, kizárólag amatőr versenyzőkből állt a legénység, így legmerészebb álmainkban sem számítottunk rá, hogy a dobogó közelébe is kerülhetünk. Az elért 4. helyezés mindannyiunk számára óriási sikerélményt jelentett.

12

[ archívum... ]